Mutus nomen dedit cocis

2012.04.13. 19:59

Százéves lenne Rodolfó... Ebből az alkalomból elmesélem néhány mutatványomat. Többségüket az ő könyveiből merítettem - cirka 30 esztendeje.

Trükk és memória

A néző által jól megkevert kártyapakli tetejéről kettesével vesszük le a lapokat és 10 párat alkotva dobjuk asztalra őket. Két variáció létezik: lehet színével felfelé és lefelé is. Előbbi hihetőbb, sugallhatja azt, hogy valóban kivételes a memorizáló tehetségünk. Utóbbi talányosabb, látványosabb, de a néző számára nyilvánvaló lesz, hogy valami trükk van a dologban. Nézzük azt a verziót, amikor színével felfelé dobjuk a véletlenszerűen adódó 10 kártyapárt az asztal lapjára - úgy, hogy minden kártya jól látható legyen.

A néző meggyőződhet arról, hogy mind értékükben, mind színükben valóban esetlegesen kialakult párokról van szó, nem is lehet másként, hiszen előtte ő keverte meg a paklit jó alaposan és mi sorban vettük le felülről a lapokat.

Megkérjük a nézőt, hogy a 10 pár közül gondolatban válassza ki az egyiket és annak mindkét lapját jól jegyezze meg.

„Én ezalatt megjegyzem mind a tízet” - vetjük oda mellékesen. Amikor a néző jelzi, hogy kiválasztotta a kártyapárt és mindkét lapját jól megjegyezte, megkérdezzük, hogy valóban emlékezni fog-e rá pár perc múlva is. Igenló válasz esetén megkérjük, hogy a neki tetsző sorrendben szedje össze a párokat, csak arra vigyázzon nagyon, hogy az egyes párok lapjai egymás mellett maradjanak. Elkérjük a 20 lapból álló immár egységes csomagot - és látszatra véletlenszerűen, azaz össze-vissza pakolgatva kirakjuk az asztalra a 20 lapot egy ötször négyes képzeletbeli rács celláiba.

Valójában azonban a kirakás nem véletlenszerű, hanem egy feledésbe merült jelentésű latin mondat négy szavának a betűi alapján történik:

M U T U S

N O M E N

D E D I T

C O C I S

A szöveg különlegessége, hogy minden betű pontosan kétszer fordul elő benne, nincsenek benne páratlan betűk. Az asztalra magunk elé képzelt betűrácsba úgy helyezzük el a lapokat, hogy az egyes párok lapjai az azonos betűknek feleljenek meg. Először tehát az első pár első lapját az első M, a másodikat a második M betűre tesszük (az ábrán pirossal jelölve), majd a két U betű kerül "lefedésre" (kék), aztán a T-T (zöld), az S-S (lila), és folytatjuk a második sor N-jeivel - és így végig, míg nem marad kártya a kezünkben.

Miután mind a 20 lapot kiraktuk (a műveletet gyorsan és "odafigyelés nélkül" kell elvégeznünk - ezt sok-sok végiggyakorolt órával érhetjük el. Ha közben töprengünk, ne adj isten motyogunk, akkor könnyen lelepleződhetünk; megfelelő gyakorlás után a kirakás szinte automatikusan történik, közben beszédünkkel még el is terelhetjük a néző figyelmét: "Remélem, hogy emlékszel a lapokra, mert láthatod, hogy összevissza rakom ki őket, szétszakadnak a párok, ki tudja hová kerülnek a kártyáid"...), megkérjük a nézőt, szemmel keresse ki az általa választott két pár lapját. Ha jelzi, hogy ez megvan, annyit kérünk, mondja meg, mely sorba vagy mely sorokba kerültek - közben hangsúlyozzuk is, hogy a véletlenszerű kirakás okán akár azonos sorba, akár külön sorokba is kerülhettek.

Mivel a latin szövegben minden betű kétszer fordul elő, így a kapott válasz után elegendő magunkban gyorsan kimondani a megfelelő szövegrészt (az egy vagy a két különböző sort) és gyorsan kikeresni benne a két azonos betűt.

Ha például a néző azt mondja, kártyái az 1. és a 2. sorban találhatóak, akkor ez csak a két M betűre tett lap lehet. Ha azt mondja, mindkettő a 3. sorban van, akkor az a két D-nek megfelelő lap. Stb. Ha fejben megvan a két betű, gyorsan felkapjuk a két megfelelő kártyát: "Ezek voltak, emlékszem erre a párra!"

A trükk közben nem szavad "totojázni" gyorsan és rutinosan kell előadni. Ez sok gyakorlást igényel, de megéri, mert a mutatvány igen látványos. Még hatásosabb, ha több nézőnek mutatjuk be, lehetnek akár 10-en is és mi akár ki is mehetünk a szobából, hogy ők megbeszéljék, ki melyik kártyapárt választja (hogy ne legyenek átfedések). Amikor visszajövünk, végigpillantunk a lapokon: "No, akkor én most megjegyzem mind a tízet" - és már lehet is összeszedni a lapokat. Pontos kirakás után a latin "varázsige" segítségével gond nélkül beazonosítjuk az egyforma betűkre került párok lapjait.

Ha a trükköt színéve lefelé fordított lapokon mutatjuk be, és az egyik párat felemelve a néző látja csak annak lapjait, akkor nem gondolhatja, hogy memorizáltuk a párokat, tudni fogja, hogy valami trükk van a dologban - de a mutatvány voltaképp még hatásosabb is lehet.

A trükk hátránya, hogy leginkább csak egyszer szabad bemutatni. Egy ismétlés esetleg még beleférhet, de harmadjára a szemfüles néző észreveheti, hogy minden alkalommal ugyanúgy rakjuk ki a 20 kártyát.

Sokszor arattam siker ezzel a mutatvánnyal. És nem számított, ha évekig egyszer sem mutattam be, az egyszer alaposan begyakorolt műveletet hosszú kihagyás után is rutinosan végre tudtam hajtani.

A latin mondat jelentésének soha nem jutott eszembe utána nézni. nem teszem meg most sem. legalább ennyi titok maradjon a dologban.

PS. Kőrös László barátom szíves közlése a Facebookon:

Nem merült feledésbe a latin mondat jelentése: "A néma nevet adott a szakácsoknak".

 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu