Két új irodalmi kísérletemet ajánlom játékos kedvű olvasóim figyelmébe. Az elsőben limerik-sírversek révén teszem tiszteletemet az élő (!) kortárs magyar irodalom panteonjában [tudtommal a magyar nyelvterületen limerikben még nem írtak sírverseket], a másikban egy új műfaj megteremtését kísérlem meg, jobb híján minimáknak vagy posztmodern koanoknak nevezem az elkészült szövegeket. Mindegyik kis történetre, apró megfigyelésekre épül, a legtöbb kicsúszik a reálitásból és általában távoli asszociációkat keltő abszurd fordulattal végződik.

Alább táblázatba foglalom a már elkészülteket, és megadom általános linkjüket is.

Limerik-sírversek: Posztmodern koanok (minimák):
 
Oresztész és a közelgés
Oresztész és a kávézacc
Oresztész hintalovon
Oresztész hunyorgó fényben
Oresztész és a kényszer
Oresztész az alkonyatban
Oresztész és a cimbalmos
Oresztész és a tüntetők
Oresztész a gyülekezetben
Oresztész és a fiaskó
Oresztész és a kockázatok
Oresztész és az evidenciák
Oresztész és a szalamandra
Oresztész megles egy nőt
Oresztész és a koncepció
Oresztész és az algoritmusok
Oresztész és a téveszme
Oresztész és a próbafülke
Oresztész és a szökőkút
Oresztész és a pincér
Oresztész és a fiatal juhar
Oresztész és az indiánok
Oresztész és a macska
Oresztész és a pohár víz
Oresztész és a menyét
Oresztész és a trombita
Az istenek lábnyoma

 Általános linkek: