A fantaszták léha életét élő Kállay Labord a rendszerváltás első évet (akkor még Laborc néven) Budapesten töltötte. Kedvteléseinek hódolt, illegális fogadóhelyekre és kártyabarlangokba járt, lottózott és lóversenyzett, leginkább pedig azzal foglalkozott eközben, hogy éhen ne haljon. Mivel a szerencse ritkán pártolt hozzá, jobb híján kénytelen volt tudását kamatoztatni: végigjárta azokat a parkokat, ahol a kisnyugdíjasok pénzben sakkoztak. A tétek ugyan minimálisak voltak, egy-egy délelőttön Laborc mégis megkereste néhány napi megélhetését. Még mozijegyre is futotta. Az év folyamán elszánt szorgalommal végignézte az összes olyan filmet, amit Ungváron nem láthatott: Tarkovszkij két utolsó, Nyugaton forgatott mesterművével kezdte a Tabánban és a korúti Művész Mozi Greeanaway-sorozatával zárta a vizuális élvezetek nagyszerű egymásutánját.

Lakbérre nem költött, alig akadt este, hogy megnyerő modorával, imponáló beszédével olyan jóravaló magányos nőt fel ne tudott volna szedni valamelyik kültelki kocsmában, aki záróra után örömmel hazavitte - így még legtöbbször a vacsora és a másnapi reggeli sem terhelte csavargói költségvetését.

A tél közeledtével azonban romlottak az esélyei. Egyre kevesebben jártak sakkozni a parkokba, a hideg miatt ő sem üldögélhetett naphosszat a szabadban - a mozi vagy kocsma viszont pénzbe került. Átszokott hát a könyvtárakba. Épp a VII. kerületi Szabó Ervinben olvasgatta a napi sajtót, amikor felfigyelt egy kolumnás hirdetésre. Megtudta, hogy a Sony cég intenzíven terjeszkedik Magyarországon, számos üzletük után nemrégiben saját cégigazgatóságot nyitottak. Karácsonyi kampányukban termékeik sokaságát kínálják ezzel a suta szlogennek: „Aki jót akar, vegyen ajándékba csúcstechnológiát - elérhető áron a márkaüzleteinkben!”

No, az reklámszakember, aki ezt fogalmazta,  még a Cipőt a Cipőboltból színvonalán működik, állapította meg Laborc. El is felejtette volna a dolgot, ha útja a könyvtárból nem egy játékbarlangba vezet...

Nem először járt ebben az illegális póker-teremben, ahol azelőtt többször sikerült már nyernie kisebb összegeket. Igaz, mindig úgy érezte, a nagymenők őt, a csórót csak azért nem kopasztották meg, mert sokkal pénzesebb balekot találtak helyette, és az illetőt könnyebb volt lépre csalni, ha látta, hogy egy outsider is nyerhet.

Most azonban rá jutott az áldozat szerepe, egyetlen óra alatt elvesztette a téli nehéz napokra összetakarékoskodott pénzét. Úgy sejtette, hogy az osztó csalhatott, ennyire rossz magától nem lehetett a lapjárás. A többi vesztes is morgolódott - de hát mehettek panaszra a sóhivatalba: magárra vessen, aki tiltott helyen zsugázik. Itt ráadásul még nőt sem tudott felszedni.

A bolyongással töltött éjszaka, a hajnali pályaudvari bóbiskolás és végigtétlenkedett nap után hősünk másnap estefelé lehangoltan, éhesen és fázva üldögélt a Körút egyik padján, amikor a szembülső épületen egyszer csak felragyogott a neonreklám.

Kállay Laborc hosszan és bambán nézte a hivalkodó feliratot. Igazságtalan ellentmondást érzett a kereskedelmi világsiker és a szárnyaló csúcstechnológia ilyetén megnyilvánulása, valamint a saját elesett helyzete között. Mégis szinte hipnotikus erővel hatott rá a felirat, nem tudta levenni róla a szemét és roppant mérges lett, amikor egy buszra várakozó férfi úgy állt elé, hogy a magával cipelt hatalmas fenyőfával eltakart a kéken villódzó betűk közül kettőt. - Ember, mit cipeli azt a fenyőt, hol vannak még az ünnepek!!? - förmedt rá az idegenre, aki azzal védekezett, hogy a Lehel piacon már árulják, és most olcsóbb. Laborc érvére, hogy az ilyen korán megvásárolt fa Szentestére bizonyosan lehullatja a leveleit, csak vállat rántott, és akaratlanul úgy fordult, hogy a teljes feliratot kitakarta. 

Hősünk ahhoz lusta volt, hogy felálljon kényelmes ülőhelyzetéből. Inkább elfojtotta a dühét és belülre figyelve lehunyta a szemét. Jól számított: a büszke betűsor újra kirajzolódott előtte, ezúttal rózsaszínben. És... És... És... 

Laborc másnap reggel kissé átfagyva, de annál türelmetlenebbül várta a hivatali idő kezdetét a csillogó toronyház előtt. Határozott mozdulattal lépett ki a liftből a megfelelő emeleten. Bár egy ideig egyik titkárságról a másikra küldték, nem tágított: ő a nagyfőnökkel akar beszélni. Hosszas huzavona után a színe elé engedték, ő meg az elnök-vezérigazgatónak előadta, hogy van egy olyan ötlete, amelyik a cégnek egészen bizonyosan megér 1 millió forintot (akkor lakást lehetett venni ennyiért Budapesten). A főnök mosolygott, s hogy hamarább szabaduljon, azt mondta, jó, hát adja elő azt a nagy éceszt. De a mi emberünk pimaszul bejelentette: előre kéri a pénzt. Ide a markába.Erre persze a vezér nem hajlott, de Laborc addig-addig győzködte, mígnem a nagy hatalmú kezdett megingani. Voltaképp tetszett neki az ötletgazda magabiztossága és szellemes érvelése: soha nem lehet tudni, hátha nem egy, hanem sok milliót ér ez az ötlet - és felidézett néhány amerikai történetet az ipari forradalom kezdeti időszakából. Végül valahogy úgy egyeztek meg, hogy a megkötött szerződés tartalmazott bizonyos garanciákat az ötlet használhatatlansága esetére. Aláírták a sebtében készült papírokat, a főnök kivette a mackóból a köteg bankót, Laborc pedig nem tett mást, előkotort a zsebéből egy papírlapot, amelyen egyetlen sor írás szerepelt.

A Sony magyarországi első embere kissé undorodva vette át a láthatóan foltos, gyűrött cetlit. Megnézte, ami rajta állt - és csettintett. Ez  az ötlet valóban megér a cégnek ennyit. Sőt.

Másnap már új szlogennel folytatták év végi kampányukat, és minden várakozást felülmúló forgalmat bonyolítottak le az ünnepek alatt.

S hogy mi állt a papíron? Hát ez: KATT IDE!

Magyarországon az online póker egy tavalyi törvény értelmében teljesen legális játék lett, amit bárki szabadon gyakorolhat. A pókertermek engedélyeztetése ugyan csúszik, de addig is nyugodtan regisztrálhatsz egy-egy szolgáltatónál. Az alábbiakban áttekintjük az online póker előnyeit és alapjait.

Az élő változattal szemben az online póker jóval gyorsabb játékmenetet biztosít, mivel a játékosok minden leosztásban csak szabott ideig gondolkodhatnak, ráadásul a lapokat is hamarabb kiosztják. Ha ehhez hozzáveszed, hogy akár több asztalon is játszhatsz egyszerre, egyértelművé válik, hogy több akcióban lesz részed egy virtuális pókerteremben. Persze az ellenfeleid arcát nem látod, így nehezebb „olvasni” a játékot, mint élőben. Azért a licitálási szokások megfigyelésével még így is elég sok árulkodó jelhez jutsz majd.

Milyen pókerjátékok léteznek az interneten?

Szerencsére az online pókerjátékok között minden szokásos változatot megtalálsz, sőt az élőben csak nagyon ritkán előforduló alváltozatok is népszerűek. Ha például a készpénzes pókert részesíted előnyben, a no limit Texas Holdem mellett találsz fix limit Texas Holdemet is: itt minden licitkörben előre meghatározott összeggel emelhetsz. Beülhetsz pot limit Omaházni is, amelyet 4 osztott lappal játszanak, és amelyben az emelésednek a kassza mérete szab határt. Persze választhatsz 7 Card Stud, 5 Card Draw asztalokat és kevert játékvariánsokat is.

A versenyek terén szintén óriási a választék. A normál többasztalos versenyek jelentős része ma már garantált nyereményalappal indul. Léteznek még egyasztalos versenyek, amelyeket Sit and Go vagy röviden SNG tornáknak neveznek. Ezek általában 6-10 fős játékok, és nem előre meghatározott időben kezdődnek, hanem akkor, amikor betelik a létszám. Egyre többen használják ki a póker szatellitek által kínált lehetőségeket. Ezeken a selejtezőkön egy-egy nagyobb online verseny nevezési díjáért folyik a küzdelem, de ma már sok élő eseményre is hirdetnek online kvalifikációkat.

Online póker bónuszok

Elérkeztünk az egyik leglényegesebb ponthoz. A pókertermek ugyanis különféle promóciókkal próbálnak minél több játékost magukhoz csábítani. Ezek közül az új játékosoknak járó online póker bónusz igen jelentős előnyökkel jár. A regisztráció vagy a befizetés során egy bónuszkódot kell megadnod, majd a számlád feltöltésével lehetőséged van megduplázni a pénzed.

A valódi pénzes játékok folyamán pontokat gyűjtesz, megfelelő mennyiségű pontszám után pedig automatikusan jóváírják a bónuszod egy adott részletét. Ezen a módon a kezdő vagy tapasztalatlan pókeresek még akkor is nyerhetnek némi pénzt, ha amúgy nem eléggé ügyesek a pókerben. A megfelelő stratégiát elsajátító játékosok számára pedig ez egy olyan extrát jelent, amit a játékból származó nettó nyereségük mellett könyvelhetnek el.

Melyik pókertermet válasszam?

Az interneten található pókeroldalak között elég nagyok a különbségek a játékos forgalom, a kínált változatok és a szoftver minősége tekintetében. Persze a megbízhatóság, a biztonságos pénzforgalom is nagyon fontossá vált az utóbbi időben. Sokan csak bizonyos póker hálózatban szeretnek pókerezni, másoknak fontos, hogy legyen lehetőség akár mobilon is játszani.

Ha még csak most ismerkedsz a pókerrel, az javaslom, előbb tekintsd át a Póker Bónusz Klub részletes összeállítását, ismerkedj meg az ajánlatokkal, és csak a megfelelő információk birtokában döntsd el, melyik az igazán kedvező pókerterem a számodra.

Cirko Barna

Nemrégiben nagy veszteség érte a kozmikus kockázatok globális tárházát és a játék egyetemleges világszellemét. 2012. április 29-én 83 esztendős korában átlicitálta magát a túlvilágra Thomas Austin "Amarillo Slim" Preston, a biliárd- és póker-legenda, a blöffkirály, a szerencseherceg, a hazardírozás dicsőségcsarnokának legfényesebb állócsillaga.

A leendő nagy spíler, "Amarillo Slim" Szilveszter napján, egy újévi szerencsemalac visításától kísérve 1928. december 31-én született a Texas állambeli Amarillo városában. Állítólag még ezelőtt fogadást kötött a bábával, hogy lánynak születik majd. Elvesztette. Ettől kezdve azonban nyerésre állt.

Fordulatokban gazdag, mozgalmas életéről egy időben filmet akartak forgatni, melyben Nicolas Cage alakította volna a híres pókerest. A film költségvetését Slim milliárdos producerektől tervezte kockajátékon elnyerni, de Hollywood nagyjai végül nem vállalták a kockázatot.

Slim ifjú korában kigolyózhatatlan biliárdtehetségként nyert dicsőséget, a nők megvesztek a dákójáért, a szakma pedig a világ 10 legjobb játékosa között tartotta számon. A milliárdos biliárdos - így emlegették rajongói és ellenségei egyaránt.

Amarillo Slim biliárdos pályafutását az USA hadba lépése szakította meg, ekkor ugyanis rádöbbent, mennyivel több pénzt kereshet kártyajátékokon és fogadásokon. Katonatársait rendre kifosztotta és több ezer dollárral tért vissza a háborúból.

Ám az alig 20 éves szerencsejátékos egy rosszul időzített baseball-fogadáson minden pénzét elvesztette. Ekkor dühében a tengerbe vetette legendás baseball-kártya-gyűjteményét, amelyért a British Museum korábban mesés pénzt ígért. A nagy veszteség után Slimnek újra a semmiről indulva kellett megalapoznia vagyonát. Madagaszkári levelezőpartnere, Cecil M. Jeopardy tanácsára (akivel vérre menő levelezési sakkpartikat játszott) ismét jelentkezett a hadseregbe és Európába utazott, ahol professzionális csempészhálózatot épített ki és cirka egy éven keresztül üzletelt illegálisan szállított cigarettával, gázolajjal és a katolikus országokban betiltott későbbi Ginsberg-versekkel. Mikor hazatért, 1950 körül, több mint 1 millió dollárral rendelkezett. Ekkor hozta nyilvánosságra élete legnagyobb jóslatát, amelyben megjövendölte Elvis Presley  eljövetelét.

Az addig megrögzött agglegény Slim nem sokkal ezután megházasodott, gyerekei születtek - ám ő maga nem tudott felhagyni a hazardírozás életre szóló szenvedélyével. Új szerelme a póker lett, melyet két másik elő póker-legendával, Doyle Brunsonnal és Sailor Roberts-szel űzött nagy odaadással.

A legendás trió beutazta egész Nyugat-Amerikát és kifosztottak minden várost, ahol csak  jártak. Saját elmondásuk szerint számtalan alkalommal tartóztatták le, rabolták ki őket, és nem egyszer kerültek életveszélybe is. Slimet például egyszer kis híján agyontaposta egy feldühödött elefánt, amelyet a kártyavesztes cirkuszi idomár bosszúból uszított rá. Szerencsére az elefánt eszes állat, így Slimnek sikerült egy furfangos sakkfeladvánnyal megfékeznie. A pókerlovagok szenvedélye sok más nehézséget és fenyegetést is legyőzött.

Az 1960-as évek végén a hippi-mozgalommal is szimpatizáló trió Las Vegasba vette útját, ahol hosszú időre letelepedtek. A kártyajátékok szépen jövedelmeztek, összességében - szerény számítások szerint - több százezer dollárt nyertek. Az 1970-ben induló póker világbajnokságokon, a World Series of Pokeren is részt vettek. Amarillo Slim itt 1972-ben nyert világbajnoki címet. Nyereményét teljes egészében Janis Joplin és Jimi Hendrix posztumusz házasságának a nyélbeütésére fordította.  

A kártyások klasszikus triásza ekkora már felbomlott, így a társak nélkül maradt Amarillóra vetült a pókertermek rivaldafényének vezérpászmája. E fényben fürödve határozta el, hogy médiaszemélyiséggé avanzsál.

A pókerjátékos ettől kezdve számos televíziós műsorban és talkshowban szerepelt, az 1974-es California Split című filmben nyújtott alakításáért még Oszkárra is jelölték "a legelegánsabban szivarozó gengszter" kategóriában.

Közel egy évtizeden keresztül kapott rendszeres meghívásokat különböző show-műsorokba, ezen a réven a világ legismertebb pókerjátékosa lett. A 80-as években Vitray Tamás a magyar televízióba is meghívta, de Slim ezt azzal utasította vissza, hogy ahol állami szinten folyik a blöff, ott rá nincsen szükség.

Egyre növekvő hírnevét a kártyajáték népszerűsítésére használta fel, pókerversenyeket szervezett és rendezett, és 1973-ban könyvet jelentetett meg az addig kevésbé népszerű Texas Hold’em pókerről. A könyv bevételét jótékonysági célra szánta, pókerözvegyeknek és pókerárváknak nyitott belőle szociális kaszinót.

Pályafutása alatt két bilincset és négy világbajnoki karkötőt szerzett, több millió dollárt keresett kártyán és fogadásokon. Ő volt az egyetlen játékos a világon, aki 5 dicsőségcsarnokba is bekerült.

Amarillo Slim pókeres pályafutása mellett közismert fogadó is volt. Nem létezett olyan bankett és fogadás, amelyet ne fogadott volna el, miután egy fogadóban fogadott fiának fogadkozás közben kiverték a fogát. Nyert például biliárdmeccset seprűnyéllel, pingpong összecsapást palacsintasütőwell, futtában megelőzött egy versenylovat 100 yardon (50-50 oda-vissza), és 300 ezer dollárt kaszált egy dominómeccsen, amelyet bekötött szemmel játszott végig. Műveltségi vetélkedőt is nyert, a zsűri hosszas hezitálás után elfogadta a döntő kérdésre adott válaszát, miután tudomásukra jutott, hogy Slim zsebre vágott kezében a tv-stúdió alá helyezett pokolgépek indítógombját szorongatja.

Utolsó fizetős helyét pókerversenyen 2009-ben szerezte. Rossz nyelvek szerint kártyán nyerte... Ugyanebben az évben diagnosztizálták rák- szívbetegségét. Utolsó éveiben hospice ellátást nyújtó intézetben kezelték, a játékos kedvű személyzet nem kis örömére és annál nagyobb anyagi kárára.

Kezében egy kőr dámával szenderült jobblétre. Biztos forrásból tudjuk, hogy a napokban szent Pétertől snóblin elnyerte a mennyország kulcsát.

Játékszabályok - Texas Holdem póker játék

Alább a legelfogadottabb verzió játékszabálya olvasható.

A Texas Hold’em menete

Bár a kombinációkat itt is öt lapból kell összeállítani, a klasszikus ötlapos pókertől eltérően a Texas Holdem játékban minden játékos 2 (azaz kettő) lapot kap a kezébe az osztótól, majd összesen további 5 lapot osztanak középre. Ez az öt lap az úgynevezett közös lap (vagy talon), ezeket minden játékos felhasználhatja a saját lapjaival kialakítandó kombinációhoz. Tehát ebből az összesen hét lapból kiválasztott tetszőleges öt képezi a saját kombinációnkat. Ez azt jelenti, hogy a kezünkben lévő lapok közül kettőt, egyet vagy akár nullát is használhatunk.

I. Az osztás - kis vak, nagy vak

Az osztótól (akit a dealer button jelöl) balra ülő első két játékost az általuk kötelezően betett összeg neve jelzi: ez elsőé kis vak, a következőé pedig nagy vak. Osztás után tehát az osztótól balra ülő első játékos beteszi a kis vakot, a következő pedig a nagy vakot. Ezután az osztó mindenkinek két lapot oszt, amit a többiek nem láthatnak. (Kaszinóban van hivatásos osztó, ő oszt a játékos helyett.)

II. Pre-flop licit

Miután mindenki megkapta a lapját, a nagy vak utáni játékos kezdi a licitet. Három lehetősége van:

• Tartja a tétet (ami ilyenkor pont a nagy vak)
• Emel (természetesen a limitnek megfelelően)
• Dob

A következő játékosnak is ugyanezek a lehetőségei, egészen addig, amíg a nagy vakra nem kerül a sor. Figyelem: A nagy vaknak is van lehetősége emelni, akkor is ha előtte mindenki csak megadta a kezdőtétet. Ha emelés volt, akkor természetesen addig megy körbe a licit, amíg minden játékos be nem rakta az emelést, vagy el nem dobta a lapját.
Fix limites játékban többnyire korlátozzák az egy licitkörben berakható tétek számát. Általában maximum háromszor lehet ráemelni az eredeti nyitásra. Tehát ez azt jelenti, hogy pl. egy $1/$2-es játékban az első licit során mindenki maximum $4-et tehet be. No limit és pot limit játékban nincs ilyen korlát, addig lehet emelni, amíg bírjuk pénzzel.

III. Flop

Az osztó ezt követően három nyitott lapot tesz ki középre. Ezt ismét licit követi. A licit menete hasonló a preflop licithez, néhány különbséggel. (A későbbi licitkörök is mind pont olyanok lesznek mint ez.)
A licitet a kis vak kezdi. Neki három lehetősége van:

• Passzol, azaz nem tesz be tétet.
• Nyit, azaz beteszi a kezdőtétet (A limitszabályoknak megfelelően)
• Dob. (Ennek persze nem sok értelme van addig, amíg valaki nem tett be tétet.)

Ha passzolt a kis vak, akkor a következő játékos is ezeket teheti. Ha valaki tett be nyitó tétet, akkor módosulnak a lehetőségek. A következő játékos lehetőségei:

• Tartja a tétet
• Emel
• Dob

Ez megy körbe addig, amíg mindenki nem tartja az addigi téteket, vagy el nem dobja a lapját.

IV. Turn

Az osztó lerakja a negyedik nyitott lapot is. Ezután újra licit következik, amelynek menete pontosan megegyezik az előbb leírtakkal. (Fix limites játék esetén van annyi változás, hogy ott az elso két licitkör során a betehető tét a nagy vakkal egyenlő, míg a következő két licitkörben a nagy vak kétszerese a limit.)

V. River

Az osztó lerakja a ötödik nyitott lapot is. Ezután újra licit következik, amelynek menete pontosan megegyezik az előbb leírtakkal.

VI. Showdown

Az utolsó licit után a játékosok megmutatják a lapjukat (magyarul: virítanak), és az nyer, aki a legjobb öt lapot tudja összehozni a rendelkezésre álló hét lapból - azaz legmagasabb a kezében lévő kombináció. Döntetlen esetén el kell osztani a pénzt. Mindig az a játékos mutatja meg először a lapját, aki utoljára emelt. Ha nem volt emelés, akkor az, aki az utolsó körben megnyitotta a licitálást. Ha körpassz volt, akkor az, aki először passzolt. Ha előttünk valaki már jobb lapot mutatott mint a miénk, akkor nem kötelező megmutatni a sajátunkat, el is dobhatjuk.

A játék természetesen nem feltétlenül tart a megmutatásig. Ha bármikor a licit során előfordul, hogy egy emelést, vagy nyitást senki sem tart, akkor ez a játékos nyert. Neki nem kötelező megmutatni a lapját.

Jó lapjárást mindenkinek!

„A bwin iPadre kifejlesztett póker-alkalmazása lehetővé teszi a játékosok számára, hogy akár útközben is pókerezhessenek, és mindezt a 1024 X 768 pixeles felbontással” – mondta Berthold Kao, a bwin.party mobil alkalmazásfejlesztésért felelős vezetője.

A bwin iPhone és iPad alkalmazások akár egyszerre mindkét eszközre is letölthetőek az iTunes-ról, de az új szolgáltatás a www.bwin.com/ipadpoker oldalon is elérhető.

A bwin iPad pókeralkalmazása a játék számtalan új formáját kínálja a pókerrajongóknak. Az alkalmazás segítségével elérhető napjaink egyik legnépszerűbb póker-játéka, a Texas Hold’em. Emellett a könnyen kezelhető felület, az egyszerű regisztráció és számtalan további szolgáltatás teszi lehetővé, hogy bármikor játszhassunk kedvenc online pókertermünkben. Az új szolgáltatás használatát még könnyebbé teszi az egyszerű navigálás a felületen valamint a tiszta, könnyen áttekinthető képernyőkép. A játékos legjobb kombinációit a program automatikusan megmutatja, a korábbi kombinációk pedig egy érintéssel elérhetőek.

Százéves lenne Rodolfó... Ebből az alkalomból elmesélem néhány mutatványomat. Többségüket az ő könyveiből merítettem - cirka 30 esztendeje.

Trükk és memória

A néző által jól megkevert kártyapakli tetejéről kettesével vesszük le a lapokat és 10 párat alkotva dobjuk asztalra őket. Két variáció létezik: lehet színével felfelé és lefelé is. Előbbi hihetőbb, sugallhatja azt, hogy valóban kivételes a memorizáló tehetségünk. Utóbbi talányosabb, látványosabb, de a néző számára nyilvánvaló lesz, hogy valami trükk van a dologban. Nézzük azt a verziót, amikor színével felfelé dobjuk a véletlenszerűen adódó 10 kártyapárt az asztal lapjára - úgy, hogy minden kártya jól látható legyen.

A néző meggyőződhet arról, hogy mind értékükben, mind színükben valóban esetlegesen kialakult párokról van szó, nem is lehet másként, hiszen előtte ő keverte meg a paklit jó alaposan és mi sorban vettük le felülről a lapokat.

Megkérjük a nézőt, hogy a 10 pár közül gondolatban válassza ki az egyiket és annak mindkét lapját jól jegyezze meg.

„Én ezalatt megjegyzem mind a tízet” - vetjük oda mellékesen. Amikor a néző jelzi, hogy kiválasztotta a kártyapárt és mindkét lapját jól megjegyezte, megkérdezzük, hogy valóban emlékezni fog-e rá pár perc múlva is. Igenló válasz esetén megkérjük, hogy a neki tetsző sorrendben szedje össze a párokat, csak arra vigyázzon nagyon, hogy az egyes párok lapjai egymás mellett maradjanak. Elkérjük a 20 lapból álló immár egységes csomagot - és látszatra véletlenszerűen, azaz össze-vissza pakolgatva kirakjuk az asztalra a 20 lapot egy ötször négyes képzeletbeli rács celláiba.

Valójában azonban a kirakás nem véletlenszerű, hanem egy feledésbe merült jelentésű latin mondat négy szavának a betűi alapján történik:

M U T U S

N O M E N

D E D I T

C O C I S

A szöveg különlegessége, hogy minden betű pontosan kétszer fordul elő benne, nincsenek benne páratlan betűk. Az asztalra magunk elé képzelt betűrácsba úgy helyezzük el a lapokat, hogy az egyes párok lapjai az azonos betűknek feleljenek meg. Először tehát az első pár első lapját az első M, a másodikat a második M betűre tesszük (az ábrán pirossal jelölve), majd a két U betű kerül "lefedésre" (kék), aztán a T-T (zöld), az S-S (lila), és folytatjuk a második sor N-jeivel - és így végig, míg nem marad kártya a kezünkben.

Miután mind a 20 lapot kiraktuk (a műveletet gyorsan és "odafigyelés nélkül" kell elvégeznünk - ezt sok-sok végiggyakorolt órával érhetjük el. Ha közben töprengünk, ne adj isten motyogunk, akkor könnyen lelepleződhetünk; megfelelő gyakorlás után a kirakás szinte automatikusan történik, közben beszédünkkel még el is terelhetjük a néző figyelmét: "Remélem, hogy emlékszel a lapokra, mert láthatod, hogy összevissza rakom ki őket, szétszakadnak a párok, ki tudja hová kerülnek a kártyáid"...), megkérjük a nézőt, szemmel keresse ki az általa választott két pár lapját. Ha jelzi, hogy ez megvan, annyit kérünk, mondja meg, mely sorba vagy mely sorokba kerültek - közben hangsúlyozzuk is, hogy a véletlenszerű kirakás okán akár azonos sorba, akár külön sorokba is kerülhettek.

Mivel a latin szövegben minden betű kétszer fordul elő, így a kapott válasz után elegendő magunkban gyorsan kimondani a megfelelő szövegrészt (az egy vagy a két különböző sort) és gyorsan kikeresni benne a két azonos betűt.

Ha például a néző azt mondja, kártyái az 1. és a 2. sorban találhatóak, akkor ez csak a két M betűre tett lap lehet. Ha azt mondja, mindkettő a 3. sorban van, akkor az a két D-nek megfelelő lap. Stb. Ha fejben megvan a két betű, gyorsan felkapjuk a két megfelelő kártyát: "Ezek voltak, emlékszem erre a párra!"

A trükk közben nem szavad "totojázni" gyorsan és rutinosan kell előadni. Ez sok gyakorlást igényel, de megéri, mert a mutatvány igen látványos. Még hatásosabb, ha több nézőnek mutatjuk be, lehetnek akár 10-en is és mi akár ki is mehetünk a szobából, hogy ők megbeszéljék, ki melyik kártyapárt választja (hogy ne legyenek átfedések). Amikor visszajövünk, végigpillantunk a lapokon: "No, akkor én most megjegyzem mind a tízet" - és már lehet is összeszedni a lapokat. Pontos kirakás után a latin "varázsige" segítségével gond nélkül beazonosítjuk az egyforma betűkre került párok lapjait.

Ha a trükköt színéve lefelé fordított lapokon mutatjuk be, és az egyik párat felemelve a néző látja csak annak lapjait, akkor nem gondolhatja, hogy memorizáltuk a párokat, tudni fogja, hogy valami trükk van a dologban - de a mutatvány voltaképp még hatásosabb is lehet.

A trükk hátránya, hogy leginkább csak egyszer szabad bemutatni. Egy ismétlés esetleg még beleférhet, de harmadjára a szemfüles néző észreveheti, hogy minden alkalommal ugyanúgy rakjuk ki a 20 kártyát.

Sokszor arattam siker ezzel a mutatvánnyal. És nem számított, ha évekig egyszer sem mutattam be, az egyszer alaposan begyakorolt műveletet hosszú kihagyás után is rutinosan végre tudtam hajtani.

A latin mondat jelentésének soha nem jutott eszembe utána nézni. nem teszem meg most sem. legalább ennyi titok maradjon a dologban.

PS. Kőrös László barátom szíves közlése a Facebookon:

Nem merült feledésbe a latin mondat jelentése: "A néma nevet adott a szakácsoknak".

Amikor egyik levelében Elektra azt állította, hogy: "Te játszani is úgy játszol, mintha fát vágnál", az ifjú Oresztész elég komolyan megsértődött, leginkább azért, mert a penge telibe találta. Oresztész ugyanis valóban roppant módon szeretett játszani, de ezt a vágyát legtöbbször valami merev programszerűséggel elégítette ki. Mondhatni: játékaiból hiányzott a játékosság. "Akkor most barkochbázzunk", mondta, ha pillanatnyi csend állt be a társalgásban. Megtette ezt akkor is, ha kettesben sétált Elektrával, akkor is, ha hárman-négyen éttermi asztalnál ültek, de akkor is, ha a tízfős házibulizó társaság pár órányi intenzív táncolás után lerogyott kicsit pihenni. "Én már gondoltam, kérdezhettek" - rikkantotta Oresztész, és nem hangolta le a többiek ajkbiggyesztő elutasítása. "Akkor gondoljál te. Tárgy?" - szegezte neki a társaság azon tagjának, akiben akár csak a leghalványabb hajlandóságot felfedezni vélte. Nem adta fel akkor sem, ha első próbálkozásával kudarcot vallott. "Na jó, akkor játsszunk Mr. X.-et. Én vagyok, hmm, mondjuk Mr. Bé. Kérdezhettek!"
 
Tudta jól, ebben a játékban a kérdezők hatalmas fölényben vannak a feladóval szemben, ami talán kecsegtetheti őket, ezen felül számított a természetes emberi kíváncsiságra - "Ugyan kicsoda lehet az a híres ember, akinek B-vel kezdődik a neve?" -, így előfordult, hogy valaki felelőtlenül megkérdezte: "Te festetted meg Vénusz születését?" Oresztész azonnal lecsapta a magas labdát: "Nem, nem vagyok Botticelli!" Erre még ketten-hárman beszálltak: "Te fordítottál magyarra egy román népballadát, amelynek a címe egy mozgalom jelszavává vált?" "Nem, nem vagyok Bartók Béla. De a Csak tiszta forrásból nem a címe a balladának, hanem a záró sora." Erre valaki elhatározta, most kérdez valami rafináltat: "A te regényedben szerepel Woland?" De Oresztész azonnal kapcsolt: "Meg Korovjov és Azazello! No és persze a Mester és Margarita. - nem, nem vagyok Bulgakov." -
 
Oresztész roppant módon élvezte ezeket a pillanatokat. Ebben bizonyára szerepet játszott a tudás-fitogtatás hiúsága is, mégsem ez volt a fő motiváló erő, hanem, hogy szüksége volt az effajta stressz-közeli helyzetekre, amikor is felszökhetett az adrenalin-szintje, kipirulhatott az arca és valami édes részegítő érzés foghatta el. Ezért akart mindenáron játszani, ezért erőltette rá társaságára. És ha nem sikerült sem barkochbára, sem Mr. X.-re rábeszélnie őket, előjött a szópókerral, a különböző szekreter-játékokkal, az információs-asszociációs páros próbával, végül az "Ezt mutasd meg"-gel. És ha sorra mindegyiket elutasították, még akkor is akadt ötlet a tarsolyában: "Na jó. Akkor gyufaszálat gyújtok és körbeadom. Akinél elalszik, annak mindenki feltehet egy rázós kérdést. Ha az illető válaszolt, ő gyújtja a következő gyufát". Ebből aztán nem ritkán több órás "őszinteségi játék" alakult, amely, mutatta a tapasztalat, bizonyos ponton beszélgetéssé, nem ritkán heves szócsatává vált. Már senki nem akart gyufát gyújtani, még kevésbé táncolni: hajnalig faggatták egymást és mondták a magukét, cáfoltak és igazoltak, érveltek és hosszú bizonyításokba bocsátkoztak. Mindezt nem egyszer hajnalig. Néhány ilyen házibuli alatt igen alaposan megismerték egymást - és önmagukat, ahogy ezt a delphoi szentély felirata megkövetelte.
 
Oresztész még hosszú évekig ezeknek a vitáknak a tapasztalatából profitált, itt tanulta meg nézeteit a legérthetőbben és a legnagyobb bizonyító erővel kifejteni. De itt tanulta meg azt is, hogy jó vita elképzelhetetlen ellentmondás nélkül, így nem egyszer vállalta Hádész ügyvédjének szerepét: ha túl nagy volt az egyetértés, akkor a saját véleményével ellenkező kijelentéseket kezdett tenni, ezzel késztetve a többieket, hogy a sajátjuk mellé új és újabb érveket sorakoztassanak fel. Maga is itt tanulta meg a jó vita alapszabályát: mindig új, mindig más argumentumokat kell felhozni, különféle területekről vett példákat kell említeni, analógiákat találni, indukálni és dedukciót végezni, ellentmondásokat találni az ellenfelek okfejtésében - közben a sajátunkat is folyamatosan felülvizsgálni. Vitázni csak azzal, azokkal érdemes, akik hasonló szándékkal fognak hozzá - és semmi értelme azzal szóváltásba keveredni, aki valamely mély meggyőződés alaptételeinek folytonos ismételgetéséről hiszi azt, hogy vitázik.
 
És megtanult még valamit. Azt, hogy olykor maga az érvelés is teremthet véleményt. Hogy nincsenek előre gyártott, kész igazságok - az igazság olyan út, amelyen a mások ellenvetéseivel és a magunk kételyeivel egyaránt megküzdve haladunk, gyakran meg-megállunk, le-letérünk róla, sőt nemegyszer vissza is fordulunk rajta - és az út végén nincsen semmi, semmilyen nagy bizonyosság, semmiféle végső megvilágosodás, mert a megismerés nem zárható le, az igazság nem diszkrét, hanem kontinuus, mint maga az idő.
 
Oresztész egész további életében a még oly éles, "életre-halálra" szóló vitákat is játéknak, szellemi erőpróbának fogta fel. Ilyenkor felvillanyozódott, kipirult az arca, gyakran meg is izzadt. Mint akiből hiányzik a valódi játékosság. Mintha fát vágna szenvedélyesen.

 A tréfák és ugratások napja - április elseje alkalmából

Nem tudok kedves költő és szerkesztő kollégámra, családunk egyik legrégebbi barátjára, az életének 86. évében elhunyt Szalai Borbálára derű nélkül gondolni, még ha halálhíre, persze, el is szomorított. Legkedvesebb halottaimmal általában így vagyok: ha bánkódom is távozásuk miatt, fájdalmamat enyhíti, sőt idővel felül is írja az afeletti öröm, hogy ismerhettem őket, hogy részese lehettem életüknek.

Nem sokan akadnak Kárpátalján, akik ne ismernék a nevét. Munkáin nemzedékek nevelkedtek, mondókái, meséi, versei cirka fél százada ott sorakoznak az iskolás olvasókönyvekben, verseskötetei nélkül nemigen nőhetett fel gyermek ezen a tájon. De jól ismerik Magyarországon is: a szocialista együttműködés jegyében a Móra Könyvkiadó az ungvári Kárpátival közösen adta ki nem egy gyűjteményét, még igen magas példányszámban (Dongó Dani danája, Őrködő csillagok). Az utóbbi húsz évben is több gyűjteménye jelent meg ideát és odaát (Férjhez ment a cincér lánya, Tücsök-bogár…). Szélesebb merítésű gyermekantológia elképzelhetetlen Szalai Borbála-vers nélkül.

Borcsa néni születésemkor apámnak volt munkatársa, bő negyedszázaddal később kilenc éven át én lehettem kollégája a magyar iskoláinkat anyanyelvű tankönyvvel ellátó kiadóban. Mint korábban és később is, minden találkozásunknak és minden telefonbeszélgetésünknek a jellegét az ő életvidámsága határozta meg, és én igyekeztem odaadó partnere lenni élcelődésben, humorban, szófacsarásban. Az utóbbi években már csak telefonon érintkeztünk: rajtam tesztelte feladványait, furmányos szójátékait. Olykor pikáns bökverseivel is elszórakoztatott, ezek egyikére egyszer a sajátommal válaszoltam. (Lásd: Az újhullám és a szókimondó úriaszszony, Mozgó Világ, 2009/szeptember.)

Emlékezetesek maradtak számomra azok az alkalmak is, amikor a megfeszített tempójú munka szüneteiben nyelvi, irodalmi játékokat űztünk a négyünk által „lakott” szerkesztőségi szobában. Borcsa néni nagy szenvedéllyel vetette magát ezekbe, s remekelt is bennük: rutinosan rímelő, feladványokat készítő és keresztrejtvényfejtő, szójátékokon edzett elméje szárnyalt ilyenkor.

Mégis volt egy alkalom, amikor két fiatal szerkesztő legyőzhetett két idősebb kolleginát. Én hoztam divatba azt az információs-asszociációs játékot, amelyben két párnak kellett összemérnie leleményességét. A feladvány mindig egy szó volt, erről adtak egymásnak szigorúan csak egyszavas információkat a párok beavatott tagjai a beavatatlanoknak. Aki jól informált, és akinek a társa jól asszociált, győzhetett. Amikor például az volt a feladvány, hogy ólomkatona, a hölgypáros messziről indított: Andersen – adta egyikük az információt, nyilván A rendíthetetlen ólomkatonára gondolva. De a partner nem kalandozott ilyen messze a képzettársításban, rávágta: mese. Mi következtünk. Leszerelnélek, mondta egyikünk. A másik gondolkozott egy sort, majd kimondta: ólomkatona. Ellenfeleink csodálkoztak: nyilván nem ismerték Katona Klári akkor divatos slágerének a szövegét, amelyben az énekesnő a kicsi ólomkatonát minél előbb leszerelné.

Egyszer megóvták győzelmünket. A feladvány ez volt: ajtónyikorgás. Én ezt mondtam első információként: zsanérsikoly. Kollégám szinte azonnal rávágta a megoldást. Ilyen szó nincs, hogy zsanérsikoly, tiltakoztak a hölgyek. Miért ne lenne, szabályos szóösszetétel, mondtam én. Hát ha ilyen okos vagy, add ezt a címet a kötetednek, csattant fel Borcsa néni, tudva, épp megjelenés előtt áll novelláim gyűjteménye.

Nem sokat tétováztam. Azonnal hívtam a szomszédos épületben székelő Kárpáti Kiadó szerkesztőjét.

– Gyurikám, mondd, a könyvem címét, ugye, még nem terjesztettétek fel Kijevbe jóváhagyásra? Remek. Mert szeretném megváltoztatni. Nem, nem tetszik a Valahol tűz van. Új címet szeretnék. Sokkal egyszerűbbet. Ez lenne: Zsanérsikoly. Írtam ezzel a címmel egy remek elbeszélést két játékos hölgyről, ez zárná a kötetet.

Nem tudtam folytatni, három kollégám már gurult a kacagástól.

Szalai Borbála könnyesre nevetett szemmel visszavonta az óvását.

Nekem sincs mit megóvnom a halálán. A könny és a nevetés pedig stimmel.

Százéves lenne Rodolfó... Ebből az alkalomból elmesélem néhány mutatványomat. Többségüket az ő könyveiből merítettem.

Mint legutóbbi bejegyzésemben említettem, ifjúkoromban a bűvésztrükkök kedvenceim voltak, és néhány egyszerű eszköz segítségével akár órák hosszat tudtam szórakoztatni a társaságomat. Akár egyetlen bő félméteres zsineggel is be tudtam mutatni jó néhány mutatványt. Az egyik legszellemesebb a következő.

A zsineget lefektetjük az előttünk lévő asztalra és megkérjük a társaság egy tagját: csippentse fel a két végét, azaz fogja hüvelyk- és mutatóujja közé a két zsinegvéget, értelemszerűen egyik kezével az egyiket, másikkal a másikat. Emelje fel a madzagot és próbáljon rá csomót kötni úgy, hogy közben semmiesetre sem engedheti ki ujjai közül a végeket. A naivabban esetleg tesznek is erre néhány kísérletet, a több tapasztalattal és élesebb gondolkodással rendelkezők meg sem próbálják, mert ez természetesen lehetetlen. Az utasítás szerint kézbe vett zsineg esetében testünk és a zsineg egy páros számú matematikai rendszert képez, a csomókötés viszont egy páratlan eredményű művelet - így nyilvánvaló, akárhogy tekergetjük két karunkat és a kötelet - a végén mindig "egyenes" marad a zsineg.

Ekkor azonban bejelentjük, hogy mi bizony képesek vagyunk ezt a feladatot elvégezni. A társaságon a hitetlenség és a kíváncsiság egyszerre lesz úrra, néhányan esetleg újra kísérletet tesznek a lehetetlenre - körbejár a spárga, de senki nem jut eredményre. Ekkor vissza akarják adni nekünk, de mi azt kérjük, tegyék az asztalra, oda ahol volt.

Miután ez megtörtént és kellően felcsigáztuk a társaság érdeklődését, azután összekulcsoljuk a karunkat és az egyik zsinegvéget "alsó", a másikat "felső" kezünkkel, keresztbe levő karunk fölött kissé átnyúlva csippentjük fel. (Ehhez kell pici ügyesség; segít, ha derékban az asztal fölé hajlunk.)

Ezután nincs más dolgunk: a zsinegvégeket fogva szétkulcsoljunk karunkat - és madzagon ott egy büszke csomó.

Megoldásához Gordiuszra nincsen szükség.

Boldogult ifjúkoromban trükkök százait hordtam a tarsolyomban, ha kellett, akár hosszú órák hosszat is szórakoztatni voltam képes társaságomat. A dolgom persze akkor volt könnyebb, ha legalább egy pakli kártya a rendelkezésemre állt: Rodolfó könyveiből több tucatnyi remek mutatványt megtanultam, ezek között voltak egészen elképesztőek, látványosak, amelyek láttán a laikusoknak általában leesett az álla. De nem estem kétségbe akkor sem, ha az ördög bibliája nem állt a rendelkezésemre, elszórakoztattam a társaságot egy doboz gyufával, néhány pénzérmével is. Ha toll-papír akadt, feladványok, számtrükkök sokaságát tudtam bemutatni. De ha csak egyetlen árva zsineg akadt a kezem ügyébe, pár csalafintaságra még ezzel is szolgálhattam. Ha beültünk a barátaimmal valahová iddogálni, pár perc alatt bűvészasztallá tettem az előttem álló felületet...

Aztán lassan elmaradoztak az attrakcióim. A gyerekeim voltak az utolsó közönségem.

Emlékszem, egyszer a kisiskolás Csönge rimánkodva kérte, áruljam el valamelyik trükk nyitját. "Bűvészember" nem szívesen tesz ilyet, azért azt mondtam neki, hogy én ugyan elárulnám, de ezt csak a Nemzetközi Bűvészszövetség engedélyével tehetném. Csönge csalódottan elsomfordált, de pár perc múlva egy lapot lobogtatva jött vissza: "Apu, jött egy faxod."

A papíron saját gyerekírásával a Nemzetközi Bűvészszövetség nevében megadta az engedélyt a trükk bemutatására.

Leleményességének nem tudtam ellenállni: felfedtem a féltve őrzött szakmai titkot.