Nemrégiben nagyszabású meghívásos művészeti pályázatot hirdetett az Egyek csoport saját tagjai számára. A jelentkezők magas száma lehetővé tette, hogy a zsűri jeligés pályamunkák beküldését kérje, így biztosítva a résztvevők teljes esélyegyenlőségét. Az erőpróba megmérettetését vállalóknak egy weboldalba illeszthető olyan emblémát, logót, fejlécképet… stb. kellett tervezniük, amely egyfelől szellemesen utal a Google-keresés izgalmára, másfelől szójáték formájában tartalmazza a keresőoptimalizálás fogalmának angol rövidítését: SEO. A csoport tagjai lázas igyekezettel vetették magukat a kihívás elébe.

Az Egyek elnöksége a határidőre beérkezett pályaműveket hosszan szemlélte, elemezte, értékelte. Végül megszületett a nehezen hozott döntés. A képernyőn ott díszelgett a nyertes képkompozíció. Már csak annak a lezárt borítéknak feltörése volt hátra, amely a szerző nevét tartalmazta.

Az ünnepélyes aktusra az Egyek rendkívüli közgyűlésén került sor. Minden reflektor és számpár az Elnökre szegeződött, aki felnyitotta a borítékot, majd arcán az őszinte meglepettség és meghatottság látható jeleivel kimondta a pályadíjas művész nevét. A csoport tagjai egy emberként ovációban törtek ki Balla D. Károly nevének hallatán és a magas összegű pályadíj megduplázását követelték. Amit az Elnök megértő mosollyal jóvá is hagyott.

Olykor megörökítem a különlegesebbnek látszó matt-adásaimat. Az itt láthatóak talán ilyenek voltak. Az első esetben egyetlen huszárral mattoltam be a mozgásképtelen királyt. Ilyen szituáció ritkán adódik, bár néha még a rutinosabb játékosok is belefutnak. Teljes biztonságban tudják a tisztektől körbezárt királyukat, aztán hopp, egy paci rajtaüt.

A második állás érdekességét az adja, hogy vert helyzetből nyertem. Az ellenfelemnek már két tiszt előnye volt. Nagyjából hasonló tudású játékosok esetében ez bőven elegendő a győzelemhez. A másodig tisztvesztésem után már a parti feladását fontolgattam, de aztán úgy látszott, a támadásra koncentráló ellenfél a jobb szárnyon nem védi eléggé a királyát. Előbb a huszárral ütöttem be. Ezt ellenfelem nyomban megtámadta, de ennek már nem volt jelentősége, mert a korábban előre húzott vezérem mattolhatott.

Az állás további érdekessége, hogy nemcsak két tiszt hátrányom van, hanem két további tisztem is ütés alatt áll, teljesen védtelenül. És mégis nyertem Ilyesmi igen ritkán adódik.

Más. Összegyűjtöttem irodalmi játékaimat itt:

• Irodalmi projektumok, internetes akciók

Ez pedig egy reinkarnált poszt: Tokaji bor

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.)

2006-ban találkoztam először a SEO fogalmával, és akkor mindjárt bele is cseppentem a sűrűjébe: beneveztem az első magyar keresőoptimalizáló versenyre, amelynek pillangószív volt a kulcsszava. Bár abszolút outsider voltam a témában és inkább csak ösztöneimre hallgatva igyekeztem eredményt elérni, mégis az ötödik lettem. A következő évben már díjazásos, félig-meddig profi verseny indult linkfelhő keresőkérdéssel, még itt is sikerült a 10. helyet elérnem. A 2008-as, II. díjazásos, már vérprofinak mondható erőpróbában (seonyár2008) nem kerültem az élmezőnybe. Viszont e három versenyben való részvétel során fontos tapasztalatokra tettem szert. Ezek alapján ettől kezdve elég erősen odafigyeltem saját oldalaim SEO-vonatkozásaira (többek között éppen amiatt hagytam el a régi UngPartyt, mert belső oldalai a keretes struktúra miatt a Google számára jószerével elérhetetlenek voltak).

No de mi is az a SEO? Keresőoptimalizálás, azaz a keresőmarketing része…Vagyis… A lehető legrövidebben fogalmazva:

A SEO az a tevékenység, amelynek révén egy adott honlapot valamely keresőkifejezésre minél jobb helyezéshez juttatunk a keresők találati listáján.

Ez persze kicsit leegyszerűsítő fogalmazás, valamivel pontosabban és részletesebben így tudnám összefoglalni:

A keresőmarketing részét képező keresőoptimalizálás (SEO, Search Engine Optimization) olyan internetes tevékenység, amelynek célja az, hogy egy adott honlap minél jobb helyezést érjen el a normál találatok közt a honlap üzemeltetője által fontosnak tartott keresőkifejezésekre. Általában normál (vagy organikus) találatoknak a keresők által kilistázott azon találatokat nevezzük, amelyeket fizetéssel nem befolyásoltak, csupán a keresőmotorok belső logikája alapján kerültek a találati lista adott helyére (a fizetett linkek tehát nem tartoznak ide). A keresőoptimalizálás két fő iránya a belső és a külső SEO-munka: az előbbi keretében magát az oldalt tesszük minél alkalmasabbá arra, hogy adott keresésekre jó helyezést érhessen el, az utóbbi során külső erőforrásokat (más honlapokat) igénybe véve érünk el (építünk) az oldal számára minél hatokonyabb támogatottságot.

A három említett verseny során szerzett gyakorlati tapasztalatokkal (és persze némi elméleti tudás beszerzésével) nem csupán azt értem el, hogy saját webhelyeim többségét „szereti a Google”, hanem időnként külső SEO-megbízásokat is kaptam és olykor el is vállaltam egyet-egyet. Barátaim oldalait is gyakran felhúztam a Google-listák élére. De aztán beleuntam a dologba, külső munkákat nem vállaltam.

Változás 2011-ben történt. Egy üzletasszony a neten rám bukkant, s mint amatőr keresőoptimalizátort, rábeszélt, hogy vállaljam el üzleti oldala gondozását. Erre rá is álltam, sőt, már a legfontosabb előkészületeket is elvégeztem, amikor kiderült, hogy mégsem tudunk megegyezni. Ám eddigre én, pusztán SEO-célzattal, beindítottam két „szakmai” blogot. A közös munka ugyan kútba eset, de én nem szüntettem meg a két blogot, hanem gondoztam, gazdagítottam, keresőoptimalizáltam, mígnem 3-as PageRank értékre tettek szert (hogy ez micsoda, arról majd talán legközelebb) és felkerültek a találati listák első tábláira. Nem sokkal ezután megtalált egy másik vállalkozó. Vele már sikerült megegyeznem, így néhány hónapja az ő szakmai oldalát optimalizálom, gyakran napi több órányi munkával és szép eredménnyel.

A konkrét megbízás mellékhozama az lett, hogy úgy általában is újra érdekelni kezdett a SEO, pusztán hobbiból is művelni kezdtem, játékból (vagy „szakmai” presztizsből?) fel-felhozom az oldalaimat olyan kifejezésekre, mint például Tsúszó Sándor vagy traumaterápia, időnként pedig közéleti internetes akciókat is kapcsoltam a SEO-hoz. Az ugyanis nem teljesen véletlen, hogy a tiltakozás, József Attila szobra vagy a lemondott Orbán Viktor keresőkérdésre a Google egy-egy saját oldalamat teszi a lista élére. (Tessék kipróbálni!) Ezeket az oldalakat a csúcsra juttatni: több mint hobbi, igazi SEO-szenvedély.

Markovits Teodóra írja: "Esterházy Péternek sikerült a lehetetlen: létrehozta a matematika és a labdarugás irodalmi szintézisét. Illetve hát a dolog persze nem ilyen egyszerű.
 

Eredményül egy olyan bonyolult algoritmus adódott, mondhatni egyfajta transzferár nyilvántartás, amely végül biztosította, hogy ne létezzen, ne létezhessen olyan mozzanata  bármely focimeccsnek, amely ellentmond a  felállított végső nagy egyenletnek. Ettől kezdve minden behelyettesíthetővé, kiszámíthatóvá vált, és a labdarúgói események nem lettek egyebek megoldási gyököknél.

Ez idáig voltaképpen nem sokkal több egy mérnöki feladat pontos teljesítésénél. Ám Esterházy Péter nem lenne az, aki, ha itt megtorpant volna. Dehogy akart ő matematikai algoritmust, ő egy új könyvet akart, ám univerzális foci-képlete, bármilyen bonyolult és terjedelmes is legyen, mégis elférne három könyvoldalon. A nagy ötlet lényege azonban csak ezután következett: az író, vérbeli posztmodern gesztussal, a labdarúgói mozzanatokat nyelvi alakzatokkal helyettesítette be, majd képlete segítségével generálni kezdte a lehetséges megoldásokat. Éppen annyit generált belőlük, amennyire szüksége volt ahhoz, hogy egy új könyv lapjait megtöltse vele.  Ezután már csak olyan címet kellett keresnie, amely egyszerre szimbolizálja a matekot és a focit: nem lehetett kétséges, hogy találni fog ilyet. És lőn.

És lőn Egy új Esterházy, a Tompaszöglet, és az olvasó csak ámul és bámul, és miközben azt hiszi, hogy regényt olvas, valójában egy matematikailag modellezett focimeccset szurkol végig. Semmi kétség: kedvenc írója újra bombagólt lőtt a magyar irodalom kapujába."

Újra sikerült egy egészen furcsa matthelyzetet beállítanom. A pozíció is érdekes, kialakulása pedig eléggé különleges volt.

Ma már igen komoly szakmának számít, nagy pénzek forognak körülötte és általa, no meg  én is kereseti lehetőséget látok benne, alapvetően mégis úgy keveredtem a SEO világába (ennek részleteiről és a tevékenység lényegéről itt írtam: Keresőmarketing, SEO), hogy játéklehetőséget láttam benne. Nem véletlenül, hiszen egy díjazás nélküli (amatőr) verseny okán ismerkedtem meg a keresőoptimalizálással, éppen ezért játékos részvételi formát választottam. Ennek nyomai még látszanak akkori pillangószív-oldalamon.

Aztán még két profi (díjazésos) versenyen is részt vettem, de egyre gyengébb eredménnyel - de közben megtanultam ezt-azt erről a speciális internetes tevékenységről. Néhány hónapja újra szenvedélyesen részt veszek benne, igyekszem például a Google találati listákon a hozzám vezető linkek révén virtuális élőláncot alakítani József Attila szobra körül, megpróbálok betörni a roppant erős konkurens oldalak közé a pszichodráma kifejezéssel, illetve igyekszem elérni, hogy ha majd a magyar miniszterelnök lemond posztjáról, akkor a Google-keresők az én oldalamra kattintsanak: Lemondott Orbán Viktor.

Mindezeknél jóval nagyobb kihívás volt elérni azt, hogy az általam támogatott oldal transzferár-nyilvántartás keresőkifejezésre az első három közé kerüljön. Ezt azon a réven értem el, hogy saját oldalaimat és posztjaimat is erősítve az első 25 Google-találat közé 11-gyel magam is beférkőztem. Ezekkel:

Szerencsejáték vagy valami más?

Balla Kolos

Szerencsejáték - vagy valami más?

Sokan gondolnák, hogy ez egy egyszerű kérdés, pedig nem az. Már csak azért sem, mert elég sok megközelítés adott, választhatunk jogi szempontokat, matematikait, de vizsgálódhatunk a profi vagy hétvégi játékos szemszögéből is, de hivatkozhatunk akár a pókerklubokra vagy a különböző pókeres oldalakra is.

A jogi résszel kapcsolatban nem sok okosat tudnék mondani, mivel nem értek hozzá, de az világos, hogy az állam szeretné ezt is megadóztatni, ami végül is érthető. Ezen kívül a Szerencsejáték Zrt. érdekeit is védeni kell (ami ellenben annyira nem korrekt, az a most futó reklámkampányuk, az is megérne egy misét..). Ennek is  ki lehetne dolgozni normális kereteket, mint pl. az USA-ban készülő legalizálás, és be kéne azt is látni, hogy a pókerklub az nem kaszinó, ahol az emberek a ház javára vagyonokat szórnak el, de erről inkább a továbbiakban.

Én megpróbálom gyakorlati szempontból megközelíteni a kérdést, nézzük először is, miben különbözik a póker a többi kaszinójátéktól (és én póker alatt innentől a no limit texas holdemet értem és nem a többség által ismert 5 lapos cserélőset).

A kaszinóban ruletten, blackjacken, nyerőgépen stb., minden esetben a ház (bank) ellen játszunk, ha veszítünk, akkor a kaszinó (bank) nyer, ha mi nyerünk, ők fizetnek. Kaszinót üzemeltetni pedig megéri, ebből világos, hogy a bank mindig nyer, hosszútávon lehet valaki mázlista és nyerhet, de ha akkor nem száll ki, szép lassan elveszíti a nyereményt, és ha még akkor sem száll ki, akkor még többet. A kocsmákban is megtalálható nyerőgépek általában 30%-ra vannak állítva, ami azt jelenti hogy mondjuk 100 játékból 70-et nyer a gép, 30-at a játékos. Így ugye világos, miért játszanak el egyesek házakat.. Hosszú távon esélyük sincs. Ugyanez a helyzet minden kaszinójátéknál, hosszú távon mindig a bank nyer, különben ki lenne az a hülye, aki kaszinót vagy játékgépet üzemeltetne.

Nézzük, mi a helyzet a póker háza táján. Itt a játékosok egymás ellen játszanak, nem a bank ellen! Ez nagyon fontos, mivel így magának a pókerklubnak, vagy online oldalnak semmi érdeke sincs abban, hogy befolyásolják a játékot (magyarán csaljanak), ők a jutalékból keresnek, amit nem befolyásol az, hogy ki nyer, és ki veszít. Tehát egymás ellen küzdenek a játékosok, egyenlő esélyekkel. Ha nem is mennénk tovább a fejtegetésben, már itt elég egyértelmű, hogy jobban állunk, mint amikor csak 30% volt az esélyünk a nyerésre, de persze ez csak annyit jelentene, hogy mondjuk pénzfeldobásost játszunk (50%-50%), ami azért nem az igazi, de persze az okfejtésnek itt még koránt sincsen vége, de türelem, folytatása következik!

Épp szoktatom a szám a kútra -
szép oktatóm a Káma-szútra.

Kis népek farsangja

Remek lesz a maszkabál,
ha megjön a baszk Amál.

A női hűtlenség oka

Üresen ha picsa kong,
nem csoda, hogy kicsapong.
 

Sűrű erdőn kecses patakomba
hatol be a pecses katakomba.

Keleti túráján a csodás északi nő mediterrán temperamentumra tett szert:

Csődörén ha  bűvös Helga Kínán porzik át,
megleled a hűvös belga pinán Korzikát.
 

Figyeled a pinaszopót?
Most már inkább szína popót!
 

Hogyha füvet szína pőrén,
füst honolna pinaszőrén.
 

Az lehet csak kasszafúró,
akinek a fasza kúró.