Két olyan partit is játszottam mai ellenfelemmel, amely úgy kezdődött, hogy levette a huszáromat. A csel ismert, hogy egyszer beugrik az ember - hagyján. De másodszor is nagy nyugalommal levettel huszárommal e5-ről az ellenfél védetlen gyalogját, mire a vezérével a5-ről sakkor adott, védekeznem kellett, s ő a vezérrel ütötte a túl vakmerő huszárt. Jó kis kezdés. De kétszer is sikerült erény kovácsolnom belőle. Partneremnek az ütéssel előre került vezérét úgy támadtam vissza, hogy közben szépen sikerül felfejlődnöm, sőt, két futóm és megmaradt lovam igen kedvező pozícióba került. Ellenfelem sáncolt, de ez nem sokat segített rajta. Az alább látható partiban még egy újabb tisztemet is levette az ellentámadásban, de mindhiába: két tiszt hátrányból is bemattoltam a nálamnál kétszer annyi ponttal rendelkező, láthatóan erős játékost.

Amióta pókeres blogom van, tájékozódom... Frissiben azt olvasom az eseményekről beszámoló portálokon, hogy a legutóbbi online póker hétvégén a legismertebb versenyek minden várakozást felülmúlóan  túlszárnyalták az előre meghirdetett és egyben garantált, amúgy is jelentős nyereményeket.

Először is nézzük mondjuk az úgynevezett Sunday Million-t, ahol is a PokerStars meghirdetett garanciáját több mint háromszázezer dollárral  1,356,600 USD--ra növelték a résztvevők, vagy itt van a Sunday Warm-Up, amelyen kétszázezer dollárral többet osztottak szét a tervezettnél. A hét legnagyobb nyertese pedig a „luizsanchez4” néven futó játékos lett, holott végül is nem ő kaparintotta meg a Sunday Million bajnoki címét. De a versenyben szerzett 155,000 $ még így is kellő képen igazolja tehetségét, melyet a 6783 fős mezőnyben villantott meg. Hogy mégis miért „luizsanchez4” vitte haza a legtöbb zöldhasút, arra egyszerű a válasz: a top 4 játékos egyezséget kötött, mely révén a győztes „sexylady409” nyereménye 132,900 $ lett. Természetesen az alku 3. és 4. helyezettje is elég jól járt, mindketten hat számjegyű díjjal távozhattak. A profik közül Steven Van Zadelhoff tartott ki a legtovább: a 22. helyezésért 3,100$-t kaszált.

A 3,499 fővel rajtoló Sunday Warm-Up-on kisebb volt a nyereményalap, mégis ez vonzotta a nagyobb médiafigyelmet. Ennek oka, hogy a győzelmet jól ismert póker sztár, Jason Koon szerezte meg, aki összesen 109,800 dollár birtokosaként hajthatta álomra a fejét.

A sakkban olykor egészen különös végjátékok adódnak. Több ilyenben is részem volt, amióta rendszeresen hódolok az online sakknak. Kettőt most meg is örökítettem. A fentiben szinte egyik matt-helyzet követte a másikat. Leginkább én voltam veszélyben a gyalogok alá szorult királyommal. Hiába volt tisztelőnyöm, a fekete bástya állandóan fenyegetett, miközben a fekete gyalog meg lépésről lépésre közeledett az utolsó vonalhoz, ahol Vezérré változhatott volna (ez a veszély csak azzal hárult el, hogy futómat jó helyre hozva tudtam: ha úgy adódik, feláldozhatom.) Közben a sötét király is beügyeskedte magát a forró zónába, és tudjuk, ha két király túl közel van egymáshoz, akkor az oldalt álló bástya közvetlen mattfenyegetést jelent. A sötét király ráadásul a közelgő gyalogot is - sokáig úgy látszott - fedezni tudja. Végül a királyokat oldalról sakkban tartó bástyák közül a fehér találta meg a mattlépést.

Amikor sikerült levennem ellenfelem vezérét, a játék nyitott maradt: két nehéz és két könnyű tisztje maradt és jóval több gyalogja. Igaz, hogy volt vezérem, de az egy nehéz és egy könnyű tiszt az elszórt pár gyaloggal nem látszott elegendőnek a győzelemhez. Ilyen esetekben a vezér lehetőségei eléggé korlátozottá válnak, s ha az ellenfélnek sikerül további tiszt és gyalogcseréket kiprovokálni, akkor az egyedül maradó vezér - mondjuk két bástya és néhány gyalog ellenében - szinte tehetetlenné válik. Szerencsére sikerült a gyaloghátrányomat kiegyenlíteni és az egyiket jól meg is futtattam - ellenfelem védekezni, hátrálni kényszerült. Végül jól beszorult a sarokba. Amikor sikerült olyan helyzetet teremtenem, hogy a futóját a matt elkerülése érdekében ide kellett adnia a sakkor adó huszáromért, akkor már látszott, nyerhetek. Az előreszaladt gyaloggal ütöttem az önfeláldozó futót. Igen érdekes helyzet alakult ki, a mattfenyegetés megszűnt - de partnerem feladta. Nem is lett volna esélye - vagy veszti a bástyát, vagy bárhová is lép ki a támadásból, én a vezéremet a következő lépésben úgy tudom sakk-helyzetbe hozni, hogy d1-re lépve neki a bástyával ütnie kellejen - én meg visszaütöm a gyaloggal, s újra lesz vezérem...

Hát ezt is megnyerte valaki... A huszonnégy esztendős amerikai Greg Merson nyerte a Las Vegasban rendezett póker-világbajnokság fő versenyének a döntőjét.

A 10 ezer dollár nevezési díjú erőpróbán, az úgynevezett „no limit hold'em” versenyen összesen 6598-an indultak. Merson győztesként a világbajnoki címet jelző karkötő mellé a szerénynek éppenséggel nem mondható összeget,  8.531.853 USA dollárt, azaz cirka 1.87 milliárd forintnyi pénzt nyert.

A kilenc főt számláló döntő asztalát 8 amerikai és 1 magyar ülte körül. Koroknai András a második legtöbb zsetonnal kezdte a végső küzdelmet, de végül hatodikként végzett, és épp Merson ejtette ki. A magyar játékos nyereménye sem lebecsülendő: 1 640 902 dollár, azaz nagyjából 361 millió forint.

Mint tudható, a „no limit hold'em” a póker legnépszerűbb, a televíziós közvetítésekből is ismert válfaja, amelyben a licitálásnak nincs felső határa.

Az emberi kíváncsiságunkat jól jellemzi, hogy bármennyire is képesek vagyunk elmélyedni; már-már rabjává válni egy számunkra igen kedves játéknak - sosem tudjuk maradéktalanul egy dolognak szentelni teljes figyelmünket. Ahogy a rutinos pókerjátékos sem bírja örökké a pókerasztal mellé láncolni lobogó szenvedélyét, időről időre felhorgad benne a vágy, hogy új területen próbálkozzon. Kikapcsolódásként, játékként vagy egy új lehetőségként tekint rá. Kézenfekvő elképzelés az élő pókeresek számára, hogy átballagjanak a kaszinó egy szomszédos termébe, s ruletten, black jack-en vagy egy nyerőgépen próbáljanak szerencsét. Itt aztán új izgalmakkal szembesülve, új kihívásokra bukkanva növelheti bankszámláját megfontolt, körültekintő játékával. Azonban az online póker játékosoknak sem kell elkeseredniük: remek online kaszinók várják a fogadni, játszani, izgulni - és legfőképpen a nyerni vágyókat. Ráadásul itt egy óriási előnyt is élvezhetnek: a nagy konkurenciaharc miatt belépési bónuszokkal is kecsegtetik az új játékosokat (a legjobb bónuszokat összegyűjtve, naprakészen az onlinekaszino. net oldalon találhatjuk). Kaszinók folyamatos váltogatásával a bónuszok jó ütemű kipörgetésével csinos összegeket vághatunk le a kaszinók bankszámlájáról (no nem kell félni: marad nekik elég :)) Ráadásul amióta a nyerőgépeket is betiltották a játékra vágyók kénytelenek online hódolni szenvedélyüknek. Hogyan álljunk neki tehát, ha szeretnénk minél több édesen csillogó aranydollárt és húszezres bankót gyűrni a zsebünkbe? Először is érdemes alaposan tájékozódni az elérhető kaszinókról minél alaposabban. Az elsőt szimpátia alapján válasszuk ki, próbáljuk ki a játékokat játékpénzes verzióban. Bizonyosodjunk meg róla, hogy tökéletesen értjük a szabályokat, nehogy a későbbiekben valami ordas hibát kövessünk el és a pénzünket lapátoljuk át a kukába. Tájékozódjunk a kaszinó bónuszokról (az említett onlinekaszino.net -et túrd át alaposan!) és kezdjünk el beregisztrálni az újabb és újabb kaszinókra. Szerezzük meg az ingyenes bónuszokat - ez akár több száz eurót is jelenthet egy kaszinóban! Mindig megfontoltan az előre meghatározott stratégia szerint játszunk - így nem fogunk őrültséget csinálni és biztosan nyerésbe leszünk. Ittasan és másnaposan kerüljük a játékot, nem lesz jó vége.

(x)

Marketing és SEO-célból készítettem egy Póker online című oldalt. Bár nem gondolom, hogy ezzel a kifejezéssel betörhetek s Google-listák élére (óriási és igen erős a konkurencia), mégis számítok olyan pozíció elérésére, amellyel már lehet mit kezdeni. Szerepe lehet a weblapnak is, hogy korábbi oldalamat - Texas póker játék - támogassa. Illetve hogy kölcsönösen erősítsék egymást.

Online póker játék

Be kell ebben a játék-blogban arról is számolnom, hogy két hónapnyi szorgos munkám után megbízóm megszüntette a Kreatív játék SEO-projektet. Szokásom szerint kicsit ezúttal is túlzásokba estem a feladat teljesítését illetően, olyan erős bázist építettem ki a céloldal támogatására, amely egy legalább fél éves projekt megvalósítását feltételezte. Így most honlapjaim rendszerében a játék - ügyességi játék, játék és irodalom témája jelentős interpretációt kapott.

S hogy az online játék lehetőségeit még szélesebbre tárjam: Sportfogadás  

Mint korábban már írtam erről, a SEO-tevékenységet egyfajta játéknak fogom fel, még ám olyan stratégiai és kreatív játéknak, amely messze túlmutat azon a rutintevékenységen, amikor minél több oldalról minél több linket küldünk a támogatott honlapra abból a célból, hogy annak Google-pozíciót javítsuk. Az én eljárásom körültekintőbb, hosszabb távon mindenképpen visszaigazolja a bele fektetett erőt. Rövid távon nem feltétlenül eredményesebb - ám hogy sokkal szórakoztatóbb, az bizonyos.

Mégiscsak valami íróember-féle volnék, halálra untatna, ha órákon át linkek buzerálásával kellene foglalkoznom. Én a linkek alá-mögé-fölé oldalakat készítek, szövegeket írok, nem ritkán teljes rendszereket kreálok. Ezen a réven kapcsolódásom a támogatott oldalhoz szorosabbá válik, linkjeim relevanciát szereznek, lévén olyan oldalakon szerepelnek, amelyek saját jogon szintén számot tarthatnak az adott témakörben a Google figyelmére.

No persze nem mindig túl könnyű az adott témához kapcsolódni. A duguláselhárítás vagy szőnyegtisztítás szavakra optimalizálandó honlaphoz nehezen találnék kapcsolódást. Mostani megbízásommal azonban szerencsém van. A céloldal gyerekjátékokat forgalmazó webáruház, az üzemeltetőjével közösen kiválasztott  kifejezésben azonban a gyerek nem is szerepel, csak az, hogy kreatív játékok, így ez számomra megengedi, hogy a játék és a kreativitás legáltalánosabb aspektusaival foglalkozhassam azokon a segédoldalakon, amelyeket kifejezetten az ügyfelem oldalának a támogatása kedvéért hozok létre.

A napokban indított blogon például igyekeztem megfogalmazni a kreativitás definícióját:

Bizonyára léteznek ennél pontosabb meghatározások, de talán ez jobban kifejezi azt, mit tartok én magam kreativitásnak. Arról pedig, hogy mit tartok kreatív SEO-munkának, itt írok: Kreatív honlap optimalizálás

Ennyit még soha senki. Négymilliárd forintnyi dollár. Egy kisebb ország esetében ez már költségvetési tétel...

Bizony: minden idők legnagyobb nyereményét, cirka négymilliárd magyar forintnak megfelelő USD-t (egészen pontosan: $18,346,673,) talicskázhatott haza egy iráni születésű, de az Egyesült Államokban, Kaliforniában élő pókerjátékos. Korábban bűvészként kereste kenyerét. Ebből persze nem szabad arra következtetni, hogy mivel ért a trükkökhöz, most sem okozott gondot számára a pikk ászt akár a levegőből előhalászni. Lehet csalás nélkül is győzni. Bár kicsit macerás...

A 33 éves spíler nem ismeretlen a szakmában: már volt korábban is nagy nyereménye, de nem tartozik (tartozott) a favoritik közé. Most is, mint korábbi győzelme idején, egy kapucnis pulóverben keltett némi feltűnést. Előbb a szerkójával, majd pedig azzal, hogy tönkreverte a póker nagyágyúit és az otthonról jól eleresztett, milliárdos játékosokat.

Igen: több mint 18 millió dollár...

A nagy nyeremény tulajdonosát "Bűvész" vagy "Mágus" becenéven ismerik - talán nem teljesen véletlenül.

A hír valamivel szárazabban a sajtóból:

A Texas Hold'em világbajnokságának egyik állomását jelentő háromnapos torna végén a 33 éves Antonio Esfandiari megverte a póker nagyágyúit és más milliárdos játékosokat. Ezzel az élő tornák nyereményeit összesítő ranglistán is az élre lépett. Az egymillió dollár beszálló összeget leszámítva is 17,3 millió dollár volt a tiszta nyereménye. Eddig egy 2006-os 12 millió dolláros összeg volt a legnagyobb pókernyeremény.

Esfandiari Iránban született, de a kaliforniai San Joséban nőtt fel. A póker legjobbjai közé 2004-ben robbant be, amikor 1,4 millió dollárt nyert egy tornán. A játékos az utolsó napon a legjobb nyolcba kerülőket verte meg úgy, hogy egy zöld, kapucnis pulóverben kártyázott. Bűvész becenevét onnan kapta, hogy ténylegesen bűvészként dolgozott korábban. A második helyezett Sam Trickett lett, több mint 10 millió dollár nyereménnyel.

A lapok azt írják, a jó kedélyű Esfandiari számára eredetileg gazdag ismerősök dobták össze a nevezési díjat. Vannak azonban olyan játékosok is, akik apró tétekkel indulnak, majd a nyereményeikből állják a nagyobb nevezési díjú tornákat. Az egyik World Series of Poker tornát egy olyan amatőr játékos nyerte meg 2003-ban, aki egy 39 dolláros beszállóval kezdett.

Póker világbajnokságokat, mint ismeretes, 1970 óta szerveznek. Az 1972-es bajnokról nemrégiben írtunk blogunkban: Amarillo Slim, a pókerlegenda.

Csak ennyi a 18 milla:

Ilyen mattot sem adtam még! ...Az ellenfelem jól játszott, úgy tűnt, a bal szárnyon meg fog szorongatni (előretolt gyalog, ütésre kész huszár és bástya), jobbra pedig már nem sáncolhattam, mert ott megnyitottam a védelmet. Igyekeztem hát azt kihasználni, hogy ő meg talán túl korán sáncolt és nem gondoskodott királya megfelelő védelméről. Próbáltam hát támadni. Az attak érdekessége az volt, hogy valamelyik huszárom mindig ütés alatt állt, de a másikkal épp olyat léptem, hogy az ütés alatt állót nem tudta levenni. Végül a nehéztüzérség nélkül, két fürge huszárral be is szorítottam a sarokba. Remek játék volt.

A fantaszták léha életét élő Kállay Labord a rendszerváltás első évet (akkor még Laborc néven) Budapesten töltötte. Kedvteléseinek hódolt, illegális fogadóhelyekre és kártyabarlangokba járt, lottózott és lóversenyzett, leginkább pedig azzal foglalkozott eközben, hogy éhen ne haljon. Mivel a szerencse ritkán pártolt hozzá, jobb híján kénytelen volt tudását kamatoztatni: végigjárta azokat a parkokat, ahol a kisnyugdíjasok pénzben sakkoztak. A tétek ugyan minimálisak voltak, egy-egy délelőttön Laborc mégis megkereste néhány napi megélhetését. Még mozijegyre is futotta. Az év folyamán elszánt szorgalommal végignézte az összes olyan filmet, amit Ungváron nem láthatott: Tarkovszkij két utolsó, Nyugaton forgatott mesterművével kezdte a Tabánban és a korúti Művész Mozi Greeanaway-sorozatával zárta a vizuális élvezetek nagyszerű egymásutánját.

Lakbérre nem költött, alig akadt este, hogy megnyerő modorával, imponáló beszédével olyan jóravaló magányos nőt fel ne tudott volna szedni valamelyik kültelki kocsmában, aki záróra után örömmel hazavitte - így még legtöbbször a vacsora és a másnapi reggeli sem terhelte csavargói költségvetését.

A tél közeledtével azonban romlottak az esélyei. Egyre kevesebben jártak sakkozni a parkokba, a hideg miatt ő sem üldögélhetett naphosszat a szabadban - a mozi vagy kocsma viszont pénzbe került. Átszokott hát a könyvtárakba. Épp a VII. kerületi Szabó Ervinben olvasgatta a napi sajtót, amikor felfigyelt egy kolumnás hirdetésre. Megtudta, hogy a Sony cég intenzíven terjeszkedik Magyarországon, számos üzletük után nemrégiben saját cégigazgatóságot nyitottak. Karácsonyi kampányukban termékeik sokaságát kínálják ezzel a suta szlogennek: „Aki jót akar, vegyen ajándékba csúcstechnológiát - elérhető áron a márkaüzleteinkben!”

No, az reklámszakember, aki ezt fogalmazta,  még a Cipőt a Cipőboltból színvonalán működik, állapította meg Laborc. El is felejtette volna a dolgot, ha útja a könyvtárból nem egy játékbarlangba vezet...

Nem először járt ebben az illegális póker-teremben, ahol azelőtt többször sikerült már nyernie kisebb összegeket. Igaz, mindig úgy érezte, a nagymenők őt, a csórót csak azért nem kopasztották meg, mert sokkal pénzesebb balekot találtak helyette, és az illetőt könnyebb volt lépre csalni, ha látta, hogy egy outsider is nyerhet.

Most azonban rá jutott az áldozat szerepe, egyetlen óra alatt elvesztette a téli nehéz napokra összetakarékoskodott pénzét. Úgy sejtette, hogy az osztó csalhatott, ennyire rossz magától nem lehetett a lapjárás. A többi vesztes is morgolódott - de hát mehettek panaszra a sóhivatalba: magárra vessen, aki tiltott helyen zsugázik. Itt ráadásul még nőt sem tudott felszedni.

A bolyongással töltött éjszaka, a hajnali pályaudvari bóbiskolás és végigtétlenkedett nap után hősünk másnap estefelé lehangoltan, éhesen és fázva üldögélt a Körút egyik padján, amikor a szembülső épületen egyszer csak felragyogott a neonreklám.

Kállay Laborc hosszan és bambán nézte a hivalkodó feliratot. Igazságtalan ellentmondást érzett a kereskedelmi világsiker és a szárnyaló csúcstechnológia ilyetén megnyilvánulása, valamint a saját elesett helyzete között. Mégis szinte hipnotikus erővel hatott rá a felirat, nem tudta levenni róla a szemét és roppant mérges lett, amikor egy buszra várakozó férfi úgy állt elé, hogy a magával cipelt hatalmas fenyőfával eltakart a kéken villódzó betűk közül kettőt. - Ember, mit cipeli azt a fenyőt, hol vannak még az ünnepek!!? - förmedt rá az idegenre, aki azzal védekezett, hogy a Lehel piacon már árulják, és most olcsóbb. Laborc érvére, hogy az ilyen korán megvásárolt fa Szentestére bizonyosan lehullatja a leveleit, csak vállat rántott, és akaratlanul úgy fordult, hogy a teljes feliratot kitakarta. 

Hősünk ahhoz lusta volt, hogy felálljon kényelmes ülőhelyzetéből. Inkább elfojtotta a dühét és belülre figyelve lehunyta a szemét. Jól számított: a büszke betűsor újra kirajzolódott előtte, ezúttal rózsaszínben. És... És... És... 

Laborc másnap reggel kissé átfagyva, de annál türelmetlenebbül várta a hivatali idő kezdetét a csillogó toronyház előtt. Határozott mozdulattal lépett ki a liftből a megfelelő emeleten. Bár egy ideig egyik titkárságról a másikra küldték, nem tágított: ő a nagyfőnökkel akar beszélni. Hosszas huzavona után a színe elé engedték, ő meg az elnök-vezérigazgatónak előadta, hogy van egy olyan ötlete, amelyik a cégnek egészen bizonyosan megér 1 millió forintot (akkor lakást lehetett venni ennyiért Budapesten). A főnök mosolygott, s hogy hamarább szabaduljon, azt mondta, jó, hát adja elő azt a nagy éceszt. De a mi emberünk pimaszul bejelentette: előre kéri a pénzt. Ide a markába.Erre persze a vezér nem hajlott, de Laborc addig-addig győzködte, mígnem a nagy hatalmú kezdett megingani. Voltaképp tetszett neki az ötletgazda magabiztossága és szellemes érvelése: soha nem lehet tudni, hátha nem egy, hanem sok milliót ér ez az ötlet - és felidézett néhány amerikai történetet az ipari forradalom kezdeti időszakából. Végül valahogy úgy egyeztek meg, hogy a megkötött szerződés tartalmazott bizonyos garanciákat az ötlet használhatatlansága esetére. Aláírták a sebtében készült papírokat, a főnök kivette a mackóból a köteg bankót, Laborc pedig nem tett mást, előkotort a zsebéből egy papírlapot, amelyen egyetlen sor írás szerepelt.

A Sony magyarországi első embere kissé undorodva vette át a láthatóan foltos, gyűrött cetlit. Megnézte, ami rajta állt - és csettintett. Ez  az ötlet valóban megér a cégnek ennyit. Sőt.

Másnap már új szlogennel folytatták év végi kampányukat, és minden várakozást felülmúló forgalmat bonyolítottak le az ünnepek alatt.

S hogy mi állt a papíron? Hát ez: KATT IDE!